Mi a kabbala?

A kabbala ókori eredetű zsidó misztikus tudomány, titkos bölcsesség, amelynek segítségével az ember közelebb kerülhet Istenhez, de jobban megértheti a világot és önmagát is. Elvégre, az Isten által teremtett világban minden mindennel összefügg, az ember teste a fizikai világmindenség kicsinyített mása (mikrokozmosz), lelke pedig Isten ajándéka, szellemi világának egy-egy cseppje. Isten a tíz szefira közvetítésével tart kapcsolatot az érzékelhető valósággal, általuk juthatunk el Hozzá, és egyúttal önmagunkhoz. A kabbala ugyanis elevenen élő hagyomány; ma elsősorban az önanalízis és az önfejlesztés eszközeként alkalmazzák (álomelemzés, pszichoterápia stb.).

Mindig is működtek, ma is működnek kabbalista körök, ahol megismerkedhetünk ezzel az ősi tudásanyaggal, de szakavatott vezető, mester nélkül nem ajánlatos foglalkozni vele, mert a járatlan érdeklődő egykönnyen megzavarodhat, vagy tévútra kerülhet.

A kabbala napjainkban egyre inkább terjed a sztárok világában, elsősorban Hollywoodban.

•  Madonna és filmrendező férje, Guy Ritchie ingatlant vásárolt Londonban azzal a céllal, hogy központot létesítsenek a kabbala azon hívei számára , akik az élet értelmét, a beteljesülést a Szentírásban elrejtett tanok elemzése és követése által kívánják elérni. Számos film- és popsztár csatlakozott ehhez az – egyre nagyobb népszerűségnek örvendő – ezoterikus tanításhoz (pl.: Goldie Hawn, Diane Keaton, Mick Jagger, Demi Moore, Liz Taylor stb.). Hiszik és hirdetik, hogy semmi nem történik véletlenül a világban, és mindnyájan felelősek vagyunk tetteinkért.

A modern kabbala bizonyos elemei fellelhetők az ősi egyiptomi vallás, a kaldeus hitvilág és a püthagoreusok tanításai között. Egyes modern források szerint a kabbala különféle irányzatai a szó írásmódjával különböztethetőek meg. Ezek szerint a

•  Quabalah = ezoterikus,

•  Kabalah = zsidó,

•  Cabala = keresztény rendszerre vonatkozó írásmód.

A valóságban azonban ez nem az írásmódon múlik, viszont kétségtelen, hogy a kabbala, vagyis a zsidó misztika mindig is virágzott és hódított a zsidóságon kívül. Az európai humanizmus korában (a 13. századtól) például oly népszerű volt, hogy az itáliai Velencébe egész hajórakománynyi könyvet, kéziratot és tárgyi eszközöket hoztak be a Közel-Keletről, hogy alaposabban tanulmányozzák, jobban megismerhessék a kabbalát. Ebben az időben több keresztény teológus (Raymundus Martinus, Raymundus Lullus és mások) is előszeretettel foglalkozott kabbalával, illetve alkalmazta annak módszereit a Szentírás magyarázatainál.

A reneszánsz több kiváló mestere (Pico della Mirandola, Johannes Reuchlin) élt a kabbalista módszerekkel, és azokat bevezette az egyetemes művelődéstörténetbe, illetve a világirodalomba. A korai magyar humanisták és teológusok tanításaiban is több elemét megtaláljuk a kabbala módszertanának és tanításainak.

A keresztény és a humanista kabbala mellett beszélhetünk gnosztikus kabbaláról is, hiszen több misztikát kedvelő filozófus (elsősorban az újplatonikusok) művei tükrözik a kabbala hatását. Az iszlám misztika (a szúfí) is erős kölcsönhatásban állt a zsidó kabbalával.

A zsidó kabbala két nagyobb területre osztható, az elméleti és a gyakorlati kabbalára. (Héber szóval kabbala ijunit és kabbala maaszit ). Amíg az elméleti kabbala elsősorban a Tóra misztikus értelmezésével, Isten és a világ, valamint önmagunk (a mikrokozmosz) jobb megismerésével foglalkozik, a praktikus kabbala konkrét módszerek alkalmazásával szeretne segíteni embertársainkon, az élhetőbb élet és az önmegvalósítás érdekében. Az elméleti kabbalának 32 szövegértelmező módszere van, ezek közül a legismertebb az úgynevezett gematria (a betű- és számmisztika), amely arra épít, hogy minden héber betűnek számértéke van, és ezek segítségével értelmezi a szavakat és a szentírási szövegeket. Fontos módszere még a kabbalának az úgynevezett notarikon (a kezdőbetűkből alkotott rövidítésekkel való manipuláció), a temura (a betűcsere), továbbá a betűcserét alkalmazó titkosírások stb. Akad olyan módszer is ( dilug otijot , = betűugrasztás), amelyre csak a számítógépes vizsgálat derített fényt (ez a Biblia úgynevezett kódja.).

A kabbala két szigorúan titkos területe a világ teremtésének jobb megértésével, illetve Isten megismerésével foglalkozik. Az előbbi neve maaszé brésit (= teremtéstörténet, a Biblia első fejezetével foglalkozik, ez valójában kozmogónia), a másiké maaszé merkavá (= trónszekér-történet, Ezékiel próféta trónszekér-látomása a tárgya, valójában theophánia). A Talmud szerint az előbbi témát a mester egyszerre legfeljebb két tanítványának oktathatja, s azok is legalább harminc évesek kell legyenek, míg a másodikra csak egyetlen, minimum ötven éves érdeklődőt szabad tanítani. Nem meglepő tehát, ha több kabbalista bölcsesség elveszett az idők folyamán, különösképp a közép- és az újkorban, amikor az emberi életkor meglehetősen alacsony volt.

A kabbala három főműve:

•  Széfer Jecira (Az alkotás könyve), amelyet a hagyomány valamennyi mű közül a legrégibbnek tart, de valószínűleg a 6. vagy a 10. században keletkezett.

•  Széfer Hazóhár , vagy röviden Zóhár (A ragyogás könyve), amely a Tóra és néhány más bibliai könyv misztikus magyarázata. A hagyomány szerint Simon bar Joháj (2. század első fele) műve, aki ezt akkor írta, amikor a rómaiak üldözése elől, fiával együtt az észak-izraeli Cfát fölött, Méronban, egy barlangban rejtőzködött 13 éven át. Sokan úgy vélik; a mű valójában a 13. századi Spanyolországban keletkezett.

•  Széfer Habahír (A világosság könyve), amelyet Jichák Szagí-Nehor, vagyis a Nagyfényű (= Vak) Izsák írt a 11. században.

A kabbala szava héber eredetű; jelentése hagyomány. Csakhogy a héber nyelv kétféle szót ismer a vallási és a kulturális hagyományok meghatározására. Az egyik neve maszóret , amely az M-SZ-R (= átad) gyökből ered, ez tehát az olyan hagyományt jelöli, amelyet apa ad át a fiának, mester a tanítványának (ezt nevezzük tradicionális hagyománynak). Ezzel szemben a kabbala a héber Q-B-L gyök (= átvesz, kap) származéka, vagyis olyan hagyományra utal, amelyben az ember ihlet, elmélyülés révén, mondhatni Isten kegyelméből részesül. Ily módon vette át a Tórát (nem csupán az írott, hanem a szóbeli Tant is) Mózes, a zsidóság nagy tanítómestere. Ezért olvassuk így a Talmudban a „ hagyomány láncolatáról” (héberül salselet hakabbala ) szóló leírást: MOSE KIBÉL TORÁ MISZINÁJ (= Mózes átvette a Tórát a Szináj hegyéről), folytatásában azonban forrásunk már a másik igét használják: UMSZÁREHÁ LIJHOSÚÁ (= és átadta azt Jósuának). Ilyen, isteni eredetű, szent ihleten alapul a misztikus zsidó hagyomány, a kabbala.

Mivel minden héber betűnek számértéke van, bármely szó betűszám-összegét, gematriáját meg lehet állapítani. Ha pedig kiszámoljuk a kabbala (QBLH) szó gemátriáját, meglepő eredményre jutunk: Q kof = 100, B bét = 2, L lamed = 30, H hé = 5. Együttes összegük 100 + 2 + 30 + 5 = 137. Tehát a zsidó misztika legfontosabb szavának számértéke épp az általunk tárgyalt különös számnak felel meg!

A kabbala héber szavának (QBLH) minden egyes betűje külön jelentéssel bír a zsidó misztika tanítása szerint. Az első betű, a kof ( Q ) a földi élet nehézségeit jelképezi. Lefelé, a föld felé nyúlik, sőt, ezzel a betűvel kezdődik Káin neve, valamint a héber klalá és a kever (= sírgödör) szavai. A legenda szerint ez a Káin-bélyeg, vagyis ez a betű volt a gyilkos testvér homlokára írva. A kabbala azonban lehetőséget nyújt az embernek arra, hogy ebből a röghöz kötött, olykor bűnös állapotból, a kof ( Q ) betűtől eljusson a hé ( H ) betűig, vagyis a Mindenható Isten által adott legfőbb jutalomig. (Ne feledjük, hogy a Biblia szerint Ábrahám és Sára is a „ hé” betűt nyerte isteni ajándékként, így lett Ábrámból Ábrahám, Szárájból Szárá, illetve Sára ).

Ám hogyan juthatunk el ebbe vagy akár az ezt megközelítő magasságba? A választ – így tanítja a kabbala – a fent említett két héber betű között elhelyezkedő további két héber írásjel adja meg, a bét ( B ) és a lamed ( L ). A kabbalisták ugyanis felfigyeltek arra, hogy a Biblia első és legfontosabb egysége, a Tóra (Mózes öt könyve) a bét betűvel kezdődik, és a lamed betűvel zárul. (A Tóra első mondata, mint tudjuk, a brésit = “kezdetben” szóval indul, utolsó szava pedig nem más, mint Jiszraél = Izrael) Tehát a mózesi tanítás, a Tóra mutatja meg számunkra azt az utat, amelyen földi halandókként elérhetünk a példamutató ábrahámi élet szintjére, hogy „ magad is áldássá légy” (Mózes I. könyve, 12. fejezet 2. vers).

Az sem véletlen, hogy a Tóra utolsó és a kabbala szó harmadik betűje lamed , amelynek jelentése a tanulással rokon. (Ennek LMD gyökéből származik a talmid = tanuló, a melamed = tanító, a limudim = tanítás, sőt, a Talmud = tanulás is). Elvégre, önmagunk fejlesztése érdekében a Tórát és a kabbalát egyaránt tanulmányozni kell, s ez a folyamatos tanulás vezet el minket az annyira kívánatos, magasabb régióba.

Ha a kabbala szó két köztes (a Tóra első és utolsó) betűjét, a lamedot és a bétet összeolvassuk, egy értelmes héber szó kerekedik ki belőlük: LB (olvasd: lév ), ami ennyit tesz: szív. Hiszen mi más volna a Tóra tanításainak lényege, mint éppen az érző, segíteni kész emberi szív? Ahogyan a Talmud is (történetesen arámi nyelven, a kabbala szent nyelvén) megfogalmazta: Rahamaná libá baé — „Isten a szívet kívánja”.

Még egy érdekes számmisztikai példát is szeretnénk itt bemutatni:

•  Ábrahám eredeti nevének ( ABRM Ábrám ) betűszámértéke: alef A = 1, bét B = 2, rés R = 200, mem M = 40, és 1 + 2 + 200 + 40 = 243. Miután azonban Ábrahám neve (a körülmetélés után) kiegészült az Isten által adományozott hé ( H ) betűvel, amelynek számértéke 5, a pátriárka nevének számösszege a zsidó vallási előírások számával (243 + 5 = 248) lett azonos.

Raj Tamás